Pálfi Gyula - Lábnyomom

Nem emlékezhetsz, hogyan szívtad magadba a tudást amikor kisgyerek voltál. Minden ébren töltött pillanatodban megállás nélkül kérdezted MI EZ? MIÉRT? Ha szerencsés voltál a szüleid kitartóan válaszoltak minden kérdésedre. Aztán egyszer csak eljött az iskola, s érdekes módon ott - amit azért találtak ki, hogy tanulhass - szép lassan elillant a tanulás öröme. Nyűg, kötelesség, kudarc lett helyette; az önálló felfedezés helyett külső kényszer, elvárás... Lehet, hogy ma felnőttként is ezek az érzéseid támadnak, ha a tanulásra gondolsz?!? Pedig az a kis zseni - alaposan megtépázva bár - de még mindig ott szunnyad benned. Meddig vársz, hogy kiengedd végre? Meddig bújsz körmönfontabbnál körmönfontabb kifogások mögé? Miért éled a mások által rád kényszerített életet? Addig halogatod álmaid megvalósítását, amíg rádöbbensz, hogy elfogyott a "majd HOLNAP"?!? Ha nem akarsz egyszer majd a tükörbe nézve beismerni önmagadnak, hogy elvesztegetted az idődet, akkor a holnap MA van. MA kell elkezdened visszaszerezned az életed feletti irányítást! Sosem késő; vagy amikor már az lesz, akkor már úgysem tehetsz semmi mást... mint elsőre/utoljára beismerni önmagadnak: Eldobtál minden MAI lehetőséget a HOLNAPRA várva; éltél egy olyan életet, ami nem rólad, az álmaidról szólt. Állj a sarkadra végre és kezdj bele az álmaid átélésébe - MOST AZONNAL! Kezd azzal, hogy tegyél az anyagi függetlenséged megszerzéséért! Hogyan lehetnél teljesen szabad - aki bármikor, bárkinek, bármilyen ügyben képes nemet mondani, ha azt érzi belül - ha a kajád, a lakásod, az autód, mindened attól függ kapsz-e pénzt elsején!?! Ha olyan dolgot csinálsz nap mint nap, amit a hátad közepére sem kívánsz - az elsejei pénzért? Miközben meg kell tanulnod a PÉNZ játékszabályát, olyan pénzforrásra van szükséged, ami nem az idődet jutalmazza, hanem a teljesítményedet. S nem csak egyszer, hanem lehetőség szerint örökké... Én döntöttem, ezen az úton indulok el. Az út elején tartok - talán csak pár lépéssel előtted - de szívesen segítek neked a példámmal, a tapasztalatommal, a tudásommal. Megosztom veled hogyan botorkálok, máskor rohanok ezen a kacskaringós úton. Én sem vagyok egyedül; sokan, egyre többen járjuk ezt az utat. S a legszebb mindenki örömmel osztja meg másokkal a saját tapasztalatait, sikereit és persze kudarcait is, amiből én is újra és újra tanulhatok. Ez az út nem egy kéjutazás; épp ellenkezőleg, sokkal nagyobb energiát igényel tőled, mint az eddigi életed; ám ahogy Eric Worre mondja: "Itt a legrosszabb napom is sokkal jobb, mint a legjobb napom egy munkahelyen." - pedig voltak nagyon kellemes kollégáim ;) Szóval; erre az utazásra hívlak, gyere és életed utolsó szakaszában érezd át újra amit már kisgyerekként megéltél. Fedezd fel újra mi mindenre vagy képes Önmagadért, az álmaidért. Erre a vonatra nem csak most az egyszer szállhatsz fel - nincs "Az ajtók záródnak..." figyelmeztetés. Aki belép az elindul; ám az ajtók nyitva vannak s le is tudsz szállni. Persze, ha minden nap csak továbbra is halogatsz, a HOLNAP és vele együtt a SZABADSÁGOD sosem fog eljönni...